17Job 17

1Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.Select Job 17:1

2Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?Select Job 17:2

3Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.Select Job 17:3

4A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.Select Job 17:4

5Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.Select Job 17:5

6A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.Select Job 17:6

7Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.Select Job 17:7

8Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.Select Job 17:8

9Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.Select Job 17:9

10Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.Select Job 17:10

11Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.Select Job 17:11

12Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.Select Job 17:12

13A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.Select Job 17:13

14Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?Select Job 17:14

15Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.Select Job 17:15